A hosszú hétvége alkalmával sok helyen megfordultam a Mecseken, ezen belül is négy csodaszép völgyet jártam meg. Hármat a Közép-Mecsekben, egyet pedig a Kelet-Mecsekben. A látvány mindenhol lélegzetelállító volt. Kezdésnek április 28-án egy teljesítménytúra után, melynek célja nekünk Sikondán volt, gyalog mentünk vissza Pécsre a egyen keresztül. Én már a túra előtt, otthon elterveztem, hogy ez amolyan fotós túra lesz, el is terveztem, hogy mit és hol szeretnék fotózni. Az első a Nagy-mély-völgy volt a listán, ám mielőtt elértük volna, kisebb-nagyobb pocsolyákat találtunk az úton. Tudvalevő, hogy a sárgahasú unkák az ilyen ideiglenes élőhelyeken élik nászukat, majd növekednek. Személy szerint mindig is érdekeltek a kétéltűek és hüllők, így nagy örömmel fényképeztük ezeket a kis unkákat. Kis unszolásra "pózba" vágták magukat, élénk sárga hasoldalukat mutatva. A képek elkészülte után visszanoszogattuk őket a pocsolyába és betértünk a völgybe.

Rögtön az elején megpihentünk a Kőlyuk nevű barlangnál, majd elértük azt a patak melletti pallót/hidat, ami az egyik kedvenc helyem a Mecsekben.

Tovább »

Hétvégén végre megint fotózást tartottunk. Mivel vége a rossz időnek és a félhomályos napoknak, így újra lehet a szabadban portrézni. Az igazat megvallva eddig is lehetett volna, csak az alkalmi modellek mondták le a hidegre hivatkozva. Mindegy már, mert megtartottuk az idei első "hivatalos" fotózást.

Különleges volt, hiszen ezúttal párfotózás volt terítéken, valami amit eddig nem próbáltunk. De mindennek eljön egyszer az ideje, nem igaz? Szóval a fényképezőgépek elé most Niki öccse Tamás és párja, Fanni kerültek. Ők szépen teljesítették a rájuk eső részét a dolgoknak, mi pedig fotóztunk, összeállt a dolog. Mivel ez volt az első ilyen jellegű fotózásom, kicsit bizonytalan voltam a kimenetelét illetően. Az sem volt rám jó hatással, hogy gyakorlatilag nem tudtam visszanézni az elkészült képeket, a verőfényes napsütésben semmi nem látszott a kis lcd-n. Ezért aztán vegyes érzésekkel indultam haza. De aztán az utómunka alatt kiderült, hogy nem rossz anyag kerekedett ki a fotózásból. Érdekes volt az egész, remélem nem az utolsó ilyen, amit csináltam.

Tovább »

Habár reggel még igen felhős volt az ég és igencsak esőre állt a dolog, szerencsére beigazolódott, amit előrejeleztek. Vagyis a felhők szétfoszlottak, kisütött a nap és eső sem esett. Így aztán Elekkel felmentünk körülnézni kicsit a Mecsekre, várjuk már nagyon a kora tavaszi növények virágzását és tekintve, hogy a jó idő szakadatlanul közeledik, résen kell lenni. Példának okáért az illír sáfrány már szépen bontja a lepleit, öt tövet találtunk, és 1-2 hét múlva már teljes pompájukban fognak virítani.

Megnéztük a cinkéket is az etetőn, majd a Tubesen kötöttünk ki. Visszafelé még itt-ott ránéztünk a hóvirágokra is, végül buszra szálltunk és indultunk vissza a városba. Most már szemmel láthatólag "beindult" a természet, már a medvehagyma is bújik. Pár hét múlva tucatnyi fotótéma fog heverni az avarban.

Tovább »

Ricsi kolléga írt ma rám, hogy terveztem-e valamit a mai délutánra. Mivel szép, tavaszi idő volt és éppen ráértem, így a Tettyén futottunk össze, majd kis tanakodás után felmásztunk Dömörkapuhoz. Kicsit arrébb, siklóernyősök várták a szelet, elnéztük és fotóztuk őket egy darabig, aztán folytattuk a "fotósétát", melynek eredményeképpen még a Kis-Tubesen is jártunk. A tapasztalat az, hogy a természet noha éledezik, ennek még kevés nyoma van, de kb. 3 hét múlva már jóval több fotótémát kínálnak a Mecsek erdei.

Tovább »

Tovább »

Folytattuk a szakkörös munkát ott, ahol legutóbb abbahagytuk. Ismét gyerkőcök zizegtek a fényképezőgépek előtt, ma éppen egy 1 éves ikerpár. Egy szőke, egy barna. A dolgunkat azonban nem könnyítették meg, nehéz volt velük fotózásügyileg boldogulni, de azért sikerült közös nevezőre jutni. Nagyon nem is szaporítom tovább a szót vagy a karaktereket, inkább következzenek a fotók.

Tovább »

Elég rég volt - megvan már talán 2 éve is - , hogy a spottr.hu csapata felhívást intézett az olvasóikhoz, hogy készítsenek 50 mm-es tumblr blogokat. Lényege annyi kellett legyen, hogy fix 50-es objektívvel készített képeket tömörítsen. Egy bizonyos tematika mentén bárhol, bármikor, bármiről készült képek feltöltésével rendszeresen vezetett blogokat gyűjtöttek össze oldalukon. Gyakorlatilag a témát illetően semmilyen megkötés nem volt, a kiírás szerint semmi nem számít.

Azt pedig már elégszer leírtam, így most fogom utoljára, hogy hozzájutottam egy régi Pancolar 50-es obihoz. Döntöttem és tegnap útjára is indítottam a sajátomat Pancolar50 néven. Gondolkodtam és nagy valószínűséggel én nem fogok csatlakozni a spottr.hu mozgalmához, mert az eddig összegyűlt blogok jó része ma már nem elérhető, más részük pedig régóta nem frissült. Lecsengett mára ez a "divat", ezért én saját magam szórakoztatására fogom csinálni az egészet, annál is inkább, mert egyre jobban kezdem megszeretni a kis 50-est. Aki rendszeresen olvassa és nézi a blogomat, annak ajánlom az 50-est is, mert lesznek olyan fotók, melyek kizárólag ott láthatók majd. Ha pedig mindkettőt követitek, semmiről nem maradtok le. pancolar50.tumblr.com

Múlt hét péntek óta temeti maga alá a várost a gyakorlatilag szűnni nem akaró havazás. Nekem kicsit későn jött, Karácsonykor kellett volna, de ha már így alakult, akkor ezzel kell megbarátkozni. Egyébként látványra elsőosztályú ilyenkor minden, nagyon szeretem a téli táj látványát. Sajnos azonban nem nagyon értem rá eddig kimenni a szabadba fotózni a fehérséget, mert eléggé be voltak telve a napjaim. Viszont ma már azon a ponton voltam, hogy mennem kell valamerre fényképezni kicsit. A végső lökést húgom adta ma, aki szintén a szabadba kívánkozott, a hóesésbe. Ezért aztán megbeszéltük, hogy kimegyünk kicsit, és én fotózom őt. Mentünk egy kisebb kört Kertvárosban, aztán kikötöttünk a Nevelési Központ parkjában. Ott készült néhány téli kép, méghozzá mindegyik a Pancolar 50/1.8-as objektívvel. Még itthon próbálgattam az utcát fotózni vele, de 1.8-as rekesz mellett túl lágynak tűnik nekem a rajzolata, olyan mintha "halo" lenne a tárgyak körül. Ezért inkább 2.8-as értéken használtam, úgy nincs vele gond és a bokeh-je is nagyon szép. Legalábbis nekem nagyon tetszik a kitobi után.

Indulás előtt szép nagy pelyhekben és egyenletesen hullott a hó, mire azonban odaértünk a parkba, már csak ritkán és kicsi pelyhekkel hullott, így maga a hóesés nem nagyon látszik az elkészült fotókon. Ezt kicsit sajnálom, de így is tetszik az elkészült képanyag.

Tovább »

Jól indult a február, a postás meghozta ma az M42-es adaptergyűrűt. Már több fotóstársnál is láttam ilyet, aztán utánanéztem kicsit a dolognak és kiderült számomra, hogy mindenfajta vázhoz, így a Nikonhoz is gyártanak ilyen gyűrűt. És hogy mire is jó ez? A régi, filmes M42-es objektíveket lehet vele felcsavarni a digitális vázakra. Elsősorban azért szereztem be én is magamnak egyet, mert Brigi révén lehetőségem van két régi üveget is használni. Az egyik egy Pancolar 50/1.8-as, a másik pedig egy Orestor 135/2.8-as teleobjektív. Persze mindkettőt teljesen manuálisan kell használni, még visszajelzést sem kap a váz a rekeszértékről és fénymérés sincs. Mondjuk ez nem túl nagy baj, mert úgyis természetfotózásra terveztem használni, leginkább növények fotózására vagy makrózáshoz. Így aztán lesz időm beállítani a helyes értékeket. Már várom, hogy ki tudjam próbálni az objektíveket, de tartok tőle, hogy tavasznál előbb nem tudom érdemben használni.
Aki pedig szeretne magának is venni adaptergyűrűt és Nikon váza van, az figyeljen oda a vásárlásnál! Ugyanis mindenképp olyat kell venni, amiben van egy lencse is, máskülönben csak makrózásra lehet majd használni, mert nem lesz az objektíven végtelen!

Érdekesen indul az év fotózás szempontjából, ugyanis vasárnap gyerekfotózáson voltam. Istvánnal ketten voltunk az első "csoport", fotóalanyunk pedig Niki keresztlánya, a 3 éves Dorka volt.

Szegény nagyon megijedt és talán félt is tőlünk, így a szülei is hiába győzködték, hogy nem fogjuk bántani, csak fényképezzük ahogyan Niki szokta, jó fél órán keresztül nem volt fotózás. Aztán kitaláltuk, hogy kimegyünk a Tettyére a játszótérre, ahol nagyobb a kis Dorka mozgástere és jobban fel tud oldódni. Akkorra már mindenki megérkezett, és a hinták, mászókák megtették a hatásukat. Már nem volt gond a fényképezéssel és még mosolyt, sőt nevetést is kaptunk. Csak egy baj volt, a hideg és a szél. Így aztán visszamentünk Nikihez, ahol Dorka szétpakolta a fülbevalókat, nyakláncokat és a többi érdekes holmit. Szerencsére már egyáltalán nem félt tőlünk, ezért aztán simán ment a fotózás.

Tovább »